Falszárítás házilag

Az új épületek falazatainál korszerű, teljesen vízzáró szigeteléseket van módunkban kialakítani. Ezek anyaga igen változatos, leginkább vízzáróak az összehegeszthető rugalmas műanyag fóliából készült szigetelésfajták .A régi vizes falú épületeknél bizony már sokkal nehezebb helyzetünk van. Mit tehetünk ebben az esetben. Nos a ház lebontása és újjáépítése nem éppen gazdaságos, sőt főleg régi építésű műemlék épületeknél eleve szóba sem jöhető megoldás. Ezért a falazatok utólagos szigetelésével tudunk védekezni a káros jelenségek ellen.

Az egyik lehetőségnél a falazat valamilyen mechanikus elvágása mellett utólagos vízszigetelést építünk a falazatba. Egy másiknál a falazat megbontása nélkül főleg elektrokémiai módszerekkel igyekszünk a falazatot kiszárítani, és a további vizesedéstől megóvni. A mostani ezzel az utóbbi eljárással szeretnénk Olvasóinkat megismertetni.

A talajban levő víz a fizikai sajátosságai miatt nagyméretű vízmolekulákból áll. Ezek a nagy molekulák nehezen tudnak a kapilláris csövecskéken keresztül a falba behatolni. Azonban a talajban levő anyagokból a sókat a víz kioldja, ezzel a molekuláris szerkezete megváltozik, és a sóoldatok kisebb molekulái már könnyen behatolnak a kapilláris tartományba, és azon keresztül egyre feljebb hatolnak az épület falaiban.

Ez a fizikai jelenség az elektro-ozmózis, amely elektro-kinetikai úton a kapillárisos testekben (falazat) felfelé, a gravitáció ellenében történő folyadékszivárgást idéz elő. Az elektro-ozmózis okozta folyadékáramlási irány megváltoztatását, az elektromos potenciálkülönbség és a kettős réteg fázishatár egyidejű kialakításával lehet elérni. Ezt alkalmazzák a különféle utólagos falkiszárítási technológiák.

Amennyiben egy adott épület téglafalazata az építésekor nem lett vízszigeteléssel ellátva, a talajnedvesség bejuthatott a fal belsejébe, és az idők során jelentős állékonysági és vizesedési problémák jelentkezhettek. Sok esetben az épületek falazatának nem megfelelő szilárdsága már nem teszi lehetővé a fal utólagos elvágásával elhelyezhető vízszigetelés alkalmazását. Ezért merült fel az elektro-ozmózisos falkiszárítási technológiai alkalmazása. Első lépésben az épület határoló falaiban elektromos potenciál különbségmérést végeznek. Ennek eredményei alapján történik a fajlagos potenciálkülönbség számítása, majd ez alapján elektródarendszer és a szondasor technikai paramétereinek felvétele.

Ezután a falazat terepszinthez legközelebb eső sávjában kijelölik a szondasor és az elektróda rendszer elemeinek helyét. Ezek helyeit a falazatban kifúrják, a lyukakba helyezett elektródákat pedig speciális, az elektro-permeabilitást és a kettősréteg fázishatár kialakulását elősegítő adalékkal kezelt habarccsal rögzítik. Végül az elektróda és szondarendszer összekapcsolásra kerül, majd a beinduló folyamat műszeres ellenőrzése és a beindítása következik.

A falazatból a nedvesség eltávozása az áramlási irány megváltozásával azonnal, lefelé való áramlással megindul. Ez a folyamat addig zajlik amíg a kezelt falazatban nedvesség található (hiszen addig fennáll a potenciálkülönbség).

Ha a falazat teljes kiszáradása után valamilyen okból ismét falvizesedés történik, a rendszer a visszacsatoló önszabályzó elv alapján újból működni kezd a falazat ismételt kiszáradásáig.
A falazat kiszáradása a benne tárolt nedvességtől függő. Közepes nedvesedés esetén, kedvező időjárási viszonyok mellett 3-6 hónap alatt elérhető a falazat kiszáradása. A folyamat azonban a potenciálkülönbséget növelő készülékkel felgyorsítható, szerencsés esetben 1-2 hónapra rövidíthető.

A rendszer előnye hogy külön energiaforrást nem igényel, működőképessége, szárítási hatásfoka változatlanul fennáll akár évtizedekig is. Hátránya hogy csak a falazatban lévő kapilláris vizet képes eltávolítani. A belső légtérből történő felületi páralecsapódást és ennek következményeit nem tudja megszüntetni. A falazatból a víz eltávolítását csak a szondasor síkjáig képes elvégezni, ezért kell a lehető legmélyebb szinten ezeket elhelyezni.
A rendszer működésének feltétele hogy az egyes elemeit összekötő hálózatnak egységesnek, épnek kell maradnia, mert az egyes elemek kiiktatása az összekötések károsodása a rendszer működésképtelenségét okozza.

Forrás: építinfo.hu

És egy érdekes bejegyzés az index fórumról:
A Szép Házak 2003. 1-es számában egy szakcikk szerkesztői megjegyzésében csalásnak minősítettük azokat a mennyezetről lelógatott falszárítókat, amelyek minden energiaforrás nélkül úgymond kiszorítják a falban lévő nedvességet.

Emiatt a szombathelyi Piramis Kft., az egyik ilyen készülék, az Aquabrill gyártója ötmillió forint kártérítésre és helyreigazításra szólított fel minket. Erre nem reagáltunk, és ők sem tettek semmit követelésük érvényesítésére, azt viszont elértük, hogy a legitimálásul szolgáló ÉME-bizonyítvány kiadója, az ÉMI (Építésügyi Minőség ellenőrző Innovációs Kft.) összehívjon egy megbeszélést, ahol a gyártók meggyőzhették volna a meghívott fizikus és kémikus egyetemi oktatókat a készülékek működéséről.

A két falszárító berendezés (az Aquabrill és az Aquapol) jelen lévő gyártói és a melléjük állt pécsi tanszékvezető, dr. Orbán József kandidátus nem tudták eltéríteni a tudósokat attól a véleményüktől, hogy e készülékek alapelve tudományosan nem igazolható.

A történetet megírtuk a 2004. 3-as számunkban. Azóta annyi történt, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hivatalos levélben tudatta velünk: hatóságilag nem tudnak mit tenni a fogyasztók félrevezetése ügyében, mert beszéltek az egyik referenciaépület kezelõjével, a sopronhorpácsi plébánossal, aki szerint a készülék jól működik…

Az utóbbi időben egyre szaporodnak a hazai piacon a mágneses sugárzás elvén, valamint az „elektrokinetikai” és „magnetokinetikai” elven működő falszárító készülékek. Van köztük például olyan (a Wigopol), amelyet a padláson kell elhelyezni, és onnan „üzeni” a pincefalban lévő víznek, hogy távozzon.

Az egyik készülék (a Hydrosist K-2000) gyártója, forgalmazója pedig olyan tudományos köntösbe tudta csomagolni termékismertetőjét, hogy azt még a legkomolyabb építészeti szaklapok szerkesztői is – kezdeti gyanújuk ellenére – elfogadták, és a szakcikknek, cégportrénak álcázott hirdetést nagy terjedelemben le is közölték.

Minden ilyen készülék gyártója felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek igazolni látszanak a szerkezet működését. Márpedig például egy szabadalmi okirat csak azt bizonyítja, hogy a találmány új, de elvi és gyakorlati működését nem garantálja.

A kételkedő vásárlót általában meggyőzik a különbözô hatósági (vagy annak látszó) engedélyek (ÉMI, Kermi, MEEI, sugárbiológiai stb.), amelyek pedig szintén nem a szerkezet hatékonyságáról szólnak, hanem arról, hogy nincs káros hatása.

Ismét szükségesnek tartjuk felhívni olvasóink figyelmét, hogy a hasonló falszárítók (az előbbiek mellett még az Eltman és a Hydropol) működésére eddig nem kaptunk tudományos igazolást, pedig megkértük a gyártókat, hogy nevezzenek meg olyan tudóst, aki az ügy mellé áll.

Szerintünk már az eddigiek is elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a vásárlókat félrevezetik. És nagyon elgondolkodtató, hogy a hatóságok és a tudományos intézetek évekig elnézik ezt a népbutító tevékenységet, sőt asszisztálnak hozzá.

Komoly kétségeink bizonyítékául ezennel felhívást intézünk az ország valamennyi fizikus vagy vegyész végzettségû és jelenleg is egyetemen vagy akadémiai intézetben dolgozó tudósához. 200 ezer forint nettó jutalmat tűzünk ki annak, aki az ilyen készülékek működését tudományosan igazolja, ahhoz a nevét adja.

Érdekes lehet : Vízszigetelés