Meszelés házilag

Meszelés házilag

A meszelés mind a külső, mind a belső falnál a lehető legolcsóbb és legjobb kezelési módszer. Egyedül a mészfesték engedi a falat szellőzni, ezért nem is szabad semmilyen – főleg nem enyves, szintetikus – adalékkal keverni. Bizonyos hatásokkal szemben ellenállóbb, mint az enyves festékek. Színezhető is, természetesen a színezék anyagát kellően meg kell választani. A meszelés utolérhetetlen előnye, hogy házilagos kivitelben megvalósítható, nem igényel sem bonyolult szerszámokat, sem különösen nagyobb szakértelmet. De azért néhány szabályt itt is be kell tartani.

Noha a meszelés minden vakolatformára (sima, cuppantott, csurgatott) felületre felhordható, a régi vályog parasztházaknál a simított felültet ajánlatos.

A meszelést jól feloldott, átszűrt meszes vízzel kell kezdeni. Ügyelni kell arra, hogy ne érje a meszelést tűző napsütés, mert akkor leválik (ez a szabály a további rétegekre is érvényes). Az első mészvíz réteg akkor jó összetételű, ha az első ránézésre – száradás előtt – nem is látszik, hogy meszeltünk. A meszelést nyeles meszelővel kell végezni, az ablak kávákat, kisebb területeket kézi meszelővel, szélesebb ecsettel kenhetjük be. Ez a réteg egy alapot ad, és ez biztosítja a további rétegek tapadását a falhoz.

Száradás után (ekkor már látszanak a meszelőhúzásokból eredő csíkok) jöhet a következő réteg. Ez már erőteljesebb alapanyagból – mésztejből – készül. A megfelelő mésztejhez oltott meszet hígítunk vízben. A hígításkor lenolajat, vagy mészolajat kell a vízbe keverni. Ez biztosítja a mésztej tapadását. Csak annyi mészolaj kell, amennyi a keveréskor megfelelően el is oszlik a mésztejben, különben foltossá válik a felület. A mésztejbe egy kevés fekete festéket is szoktak keverni, ez kicsit tört fényűbbé teszi a felületet, nem lesz olyan „meszes”, vakító fehér.

A mésztej akkor jó állapotú, ha a körmünkre cseppentve már nem fut szét. Nagyon figyeljünk arra, hogy a falfelületre kerülő mész tiszta legyen, ne tartalmazzon szennyezőanyagot. A keverőedényből minden esetben szűrőn át merjük a vödörbe a mésztejet. Szűrőanyagnak egy már nem használt nylon-harisnya felel meg (ez nem vicc).

A második és harmadik réteget mindig az előző irányra merőleges irányú ecsethúzásokkal visszük fel a falra. Vigyázni kell, nem szabad túl vastag rétegeket felhordani – inkább egyszer többször kenjük át a falat, minthogy a meszelés leváljon az előző rétegről. Legalább háromszori meszelés szükséges, az egyes kenések között hagyni kell megszáradni az előző réteget.

Tudni kell azt, hogy az első két réteg felhordása után kifejezetten ronda kinézete lesz a falnak. Ilyenkor gondolja azt az ember, hogy bár neki sem kezdett volna, inkább hagyta volna olyan állapotban, amilyenben volt. de ahogy megszárad a fal, és rákerül a harmadik mészréteg, messziről már egységes, szép fehérnek fog a fal látszani. És ha ügyesek voltunk: közelről is.

Tipp: a kezünket végighúzva a meszelt falon észrevehetjük, hogy fog a mész. Ezt csökkenthetjük ha a mész bekeverésénél 10 literre számolva, öntünk bele fél liter zsíros hígítót.

Napjainkban ismét népszerűvé vált a régi jól bevált technológia alkalmazása, a meszelés. A mai modern anyagok, mint a POLIFARBE Mészfesték remekül ötvözik a mész előnyös tulajdonságait a mai anyagok tartósságával. A mészfestéknek jobb a páraáteresztő képessége, mint a diszperziós festékeké és erősen fertőtlenítő hatású. Összetételének köszönhetően nem krétásodik, és hengerezéssel is felhordhatjuk a falfelületre.

Forras: valyog.uw.hu