Kerti járda készítése házilag
A térkövezés első lépéseként tűzzük ki a területet, ahová a térkő kerülni fog. Ezt követően jöhet a talaj kiemelése, ami hasonlóan egyszerű feladat, mint a kitűzés, tehát eddig bárki el tud jutni különösebb szakértelem nélkül. Az első jellemző hibát ezután szokták elkövetni a kevésbé gyakorlottak, mégpedig azzal, hogy kifelejtik a járdaszegélyt. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a járdaszegély egyetlen funkciója, hogy optikailag egyfajta keretet adjon a térkőnek. Bár ez is igaz, azért ennél sokkal komolyabb jelentőséggel bír. A járdaszegély – mivel jóval mélyebben van a földben, mint a térkő – megakadályozza, hogy a terhelés során megsüllyedjenek a szélső térkövek. Biztosan látott már ilyet mindenki, de a lenti metszeti ábrán be is mutatjuk, mire gondolunk.
A talaj kiemelése és a szegélykövek lerakása után kezdődhet a feltöltés. A rétegrend – ahogy az alsó ábrán is látjuk – így fog kinézni: alulra sóder, rá homok, majd felülre a térkő. Ennek a három rétegnek az együttese fogja megadni a végső magasságot. Kezdjük a sóderrel.
A sódert körülbelül 20 cm mélyen kell betölteni a kiemelt talaj helyére. Ennek a rétegnek különös fontossága van, ugyanis ez fogja majd a vizet elvezetni a talajba. A sódert alaposan le kell döngölnünk, hogy megfelelő minőségű alapot képezzen majd a térkőnek. Ehhez a munkához még nem szükséges döngölő gépet bérelnünk, egy súlyos farönk is megteszi, amire kétoldalt hosszú nyelet készítünk két lécből. Kissé fárasztó munka, de meglepő, hogy a tinédzser fiú gyerekek mekkora örömmel csinálják. Valószínűleg azért, mert így kiadhatnak némi felesleges energiát.
A megfelelően ledöngölt sóder rétegre jöhet az apró szemcsés homok. Ezt tömöríteni már nem kell, viszont szintezni igen. Mivel erre a rétegre kerül rá a térkő, a homokkal tudjuk meghatározni a pontos magasságot, valamint beállítani az egyenletes, sima felületet. Szükségünk lesz egy szintezőlécre. Ez lehet úgynevezett libellás ölesléc is, amit kifejezetten az ilyen munkákra találtak ki, de könnyű szerrel eszkábálhatunk is, ha van otthon egy kb. két méteres egyenes léc és egy vízmérték. A lehúzott és szintbe állított homok rétegre rálépni már nem szabad, ezért egyszerre csak egy kisebb részt készítsünk el, arra jöhet máris a térkő, és így haladjunk szépen hátrafelé.
A térkő helyére illesztésének több ismert módja is van. Az egyik elterjedt módszer, amikor egy gumikalapács segítségével a végső helyére ütögetjük a követ. Ez nagyfokú odafigyelést és pontosságot igényel, munka közben többször is ellenőrizni kell vízmértékkel a kövek helyzetét. A másik módszer, amikor csak egyszerűen rárakjuk a homokra a térköveket az általunk kitalált minta szerint, és ennek végeztével egy vibrátoros döngölőgéppel addig döngöljük, amíg el nem érjük a kívánt hatást. A legszebb munkát akkor tudjuk végezni – és kezdőknek ez javasolt is –, ha ötvözzük a két módszert. Gumikalapácsra mindenképp szükségünk lesz, ugyanis a makacsabb térkövek nem mindig akarnak a helyükre illeszkedni. Azt javaslom, üssük a helyére a köveket a kalapáccsal, majd menjünk végig a kész művön döngölővel is. Tudni kell, hogy ha lerakás közben mégsem ütögetjük be a köveket, akkor körülbelül 3cm-t fognak süllyedni a gépi döngölés során, de ha beütögetjük, akkor is kell 1 cm-es süllyedéssel számolnunk.
A térkövek helyére illesztéséhez feltétlenül használjunk kicsapózsinórt. A kifeszített zsinór nem csak a végső magasságot mutatja meg, de ha az egyik fuga fölött vezetjük végig, akkor bátran követhetjük a zsinór vonalát, nem kell attól tartanunk, hogy „elmásznak” valamelyik irányba a térkövek. Természetesen a kicsapózsinórt sem kötelező szerszámboltban venni, bármilyen madzag, vagy spárga megteszi, feltéve hogy elég hosszú és nincs rajta csomó.
Kisebb méretű beton- vagy porfír lapok esetében felmerülhet annak igénye, hogy a homokágynál masszívabb alapba helyezzük. Kezdők számára ebben az esetben sem ajánlott a nedves betonba történő lerakás, sokkal ésszerűbb, ha ugyanúgy járunk el, mintha homokba tennénk, de homok helyett cement és homok 1:4 arányú keverékét használjuk, majd a munka végeztével finoman porlasztott vízzel átlocsoljuk a felületet, így a habarcs megköt.
Miután a térkő szépen a helyére került, szórjuk be a teljes felületet homokkal, és egy seprű segítségével tömítsük be a fugákat. Ha ezzel végeztünk, akkor se vigyük a homokot messzire, ugyanis bármilyen alaposak is voltunk, meg fogunk lepődni, hogy az időjárás mennyivel hatékonyabb nálunk. Az elkövetkezendő hetekben még többször meg kell ismételnünk ezt a gyakorlatot, mire minden egyes négyzetmillimétert kitöltünk homokkal.
A cikk szerzője: Demeter Kornél
